Amikor kinyitottam a szememet már anyuék is ott voltak.
-Minden oké?-kérdezte anyu.
-Hol vagyok?-kérdeztem.
-A kórházban.
-Mit keresek a kórházban?
-Amikor nem hallottunk felőled semmit Deeks bement utánad és kihozott, aztán behoztunk a kórházba. Kimosták a gyomrodat, mert a bárpultos nő bedrogozott.
-Értem. Mikor mehetek el innen?-kérdeztem.
-Bent tartanak megfigyelésre éjszakára és ha minden oké, akkor már reggel haza is vihetünk.
-De akkor nem infúziót kéne kapnom?-érdeklődtem.
-De, de mivel az italodba keverték, ezért ezt kellett alkalmazni.
-De nem lesz semmi baj, oké?-nézett rám, miközben simogatta a buksimat.
-Oksi.-mosolyogtam.
-Mindjárt visszajövök.-mondta, majd adott egy puszit és elment.
Kensi szemszöge
Kimentem Livi szobájából, majd kimentem a folyosóra, ahol már Deeks várt rám. Egy kicsit meglepődtem, mert mondtam neki, hogy visszamehet a központba, ha bementem Liv-hez.
-Azt hittem visszamentél.-mondtam, majd leültem mellé az egyik székre.
-Kíváncsi voltam, mi lesz Liv-vel.
-Értem. A gyomrát kimosták és éjszakára bent tartják, de holnap elméletileg már hazajöhet.-magyaráztam.
-Az jó.-mosolygott.-Kensi, láttam, hogy feszült voltál, miközben idefelé tartottunk.
-Egy picit igen.-bólintottam.
-Elmondod miért?-tudakolta.
-Tudod, volt már olyan, hogy olyan állapotban voltam, amikor azt hittem elveszítem Liv-et és ez is olyan pillanat volt. Aggódtam, mert nem tudom ki marad mellettem, ha ő meghal.
-Már volt ilyen alkalom?-kérdezte-Ez hányadik?
-A második.-mondtam, majd mutattam egy kettest.
-Az első is ilyen volt?-kérdezte.
-Nem, az durvább.
-Elmondod?
-Ennyire érdekel?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Elütjük az időt.-vonta meg a vállát.
-Oké....Hát Olivia körülbelül 4 éves lehetett, amikor nyáron szabit vettem ki, hogy kettesben legyek vele. Disneyland-be mentünk, amikor az úton valahogy nekünk jött egy bunkó. A kocsink pördült egy párat a levegőben. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem a kórházban voltam.
-Kómába kerültél?
-Nem. Én nem. Csak elvesztettem az eszméletemet egy pár napra. Liv viszont valahogy annyira megsérült, hogy ő még 2 hétig nem ébredt fel. Az orvosok azt jósolták, hogy fel se fog kelni.
-És hogy kelt fel?
-Nem tudom. Elaludtam az ágya mellette lévő széken és arra ébredtem, hogy szólogat.
-Aranyos lehetett.-mosolygott.
-Az volt. Életem legszebb pillanata volt.
-És utána elmentetek Disneylandbe?
-Amint kiengedték a kórházból. Haza se akart menni. csak Disneyland járt a fejébe.-mosolyogtam.
-Azóta nem voltatok?
-De. Minden szülinapján elviteti magát oda. Szóval, ha 19.-én nem leszek, akkor a Disneyland-be keressetek.-nevettem.
-Oké. -röhögött.
-És még egyszer köszi, hogy eltűrsz minket magadnál.
-Ismersz. Imádnivaló vagyok.-mondta kissé hülyén.
-Te aztán nagyon.-forgattam a szemeimet.
Liv szemszöge
Este egész nyugodtan aludtam, ha bár a viharra felébredtem. Hajnali fél 3 körül ugyanis dördült egy hatalmasat az ég, amire felriadtam és ezután szakadni kezdett az eső. Amilyen hangosan kezdődött, olyan halkan esett egész este. Reggel, ahogy felkeltem egy doboz volt az ágy végébe készítve. Kinyitottam. A dobozban egy irtó jó ruha volt. Nagyon tetszett és azonnal fel is vettem:
Miután kész lettem lementem a nappaliba, ahol csak anyu volt.
-Deeks-nek igaza volt. Tényleg jól áll neked.
-Köszi anya. Amúgy miért kellett ezt felvennem?
-Mert szükségem van rád. De előtte még be kell mennünk a munkahelyemre.
-Oké.
-Mehetünk akkor?-kérdezte.
-Persze.
Kimentünk a házból. A garázs előtt egy ugyanolyan kocsi állt, mint amilyen a mienk volt, csak ez épp volt. Egy kicsit idiótán néztem, mert nem tudtam elképzelni, hogy 1 nap alatt, hogy tudták így helyrepofozni a kocsit.
-Amúgy hol van?-kérdeztem, mikor már úton voltunk.
-Deeks vagy a kocsi?-kérdezte anyu.
-Mindkettő.
-Deeks már a központban van, a kocsi pedig kölcsön, mivel a miénk totál káros lett.
-Ha nem mondod, eszembe se jut.-mondtam, mire anyu csak mosolygott.
Mielőtt bementünk a központba még elmentünk reggelizni egy irtó jó kávézóba. Amikor már bent voltunk a központba már Deeks és a másik két pasi is volt.
-Akkor a bemutatkozásról lemaradtunk.-kezdte a néger.
-Ja, asszem.-mondtam.
-Sam Hannah, G Callen.-mondta, majd amikor a "G Callen"-t mondta rámutatott a másikra.
-Csá!-mondta Callen csak simán.
-Heló!-mondtam.
-Mondtam én, hogy jól fog állni neki!-dicsekedett Marty.
-Igen, és a kisasszony lesz a főszereplője a következő akciónak.-jött oda a pici nő.
-A minek?-néztem anyunak.
-Tudod, hogy szeretlek kicsim.-kezdte el.
-Na ez már most jól kezdődik.-mondtam kissé unottan.-Mi kéne?
-Be kéne épülnöd egy klubba, ahol meg kéne keresni egy fickót.-magyarázta Sam.
-Oké. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak hogy én nem járok klubbokba!-mondtam.
-Elvállalod?-kérdzete anya.
-Mi az ajánlat?
-Öhh...Elviszlek Disneyland-be, fél éven át minden hónapban kétszer, valamint megnézhetjük a Hírességek Sétányát, nyáron pedig Hawaii-ra megyünk nyaralni.-hallottam anya ajánlatát.
-Komoly.-törtem e fejem.-De rendben!
Felmentünk Nell-hez, aki rakott rám egy kamerát, meg a fülembe dugtak valami hallgató szerű valamit, amin hallom őket.
-Úgy érzem magam, mint James Bond!-mondtam.
-Ennek örülök.-mondta Sam.
-De miért nem ti csináljátok?-kérdeztem.
-Mert a klubba 16 és 20 év közöttieket engednek be, és mi már rég elmúltunk 20 évesek.-magyarázta.
-Akkor már minden világos.-bólogattam-Kellett találni egy tinédzser hülyét, aki belemegy ebbe?
-Pontosan.-röhögött.
Amikor nagy nehezen, beültünk a kocsikba és elindultunk. Az egyik belvárosi klubb előtt megálltunk.
-Mehet?-kérdezte anyu.
-Igen.-vettem egy mély levegőt.
Kiszálltam a kocsiból.
-Szeretlek kincsem! Majd hívj, oksi!-mondta, hogy ezzel is fent tartsuk a beépülést.
-Oksi! Szia!-mondtam, majd becsaptam a kocsiajtót és elmentem.
A klub felé sétáltam, majd a bejárat előtt a biztonsági őr leállított.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bocs, de nem mehetsz be!
-Megtudhatnám, hogy miért nem?-tudakoltam.
-Nem látszol sulikerülőnek. Inkább a jókislányok táborát erősíted.
-Ezt abból gondolja, hogy az anyám hozott? Ugyan már! Utálatos szajha! Azt hiszi itt találkozok a barátaimmal és együtt megyünk a suliba, de igazából nem. Az anyám azt hiszi, hogy nem járok ilyen helyekre és, hogy mindig bemegyek a suliba, de egy kicsit meg fog lepődni, ha egy kicsit magasba szöknek év végén a hiányzások számai.
-Nem gondoltam volna ilyeneket rólad!-nézett nagyon.
-Akkor bemehetek vagy nem?-kérdeztem.
-Jó szórakozást!-állt félre az utamból.-Egyébként mond a bárpultos Katy-nek, hogy Heff mondta, hogy ingyen pia jár neked egész nap.-kacsintott rám.
-Köszi!-intettem.
Bementem a klubba, ahol már javában szólt a zene.
-Egy dolgot tisztázzunk kisasszony! Ha lógni mersz, kinyúvasztalak!-hallottam anya hangját a fülembe.
-Nyugi még sose lógtam!-nyugtattam le.
-Szerencséd!-mondta.-Jól van! Keresd meg a V.I.P. bejáratot.
-Szerinted engem oda komolyan beengednek?
-Ha már összehaverkodtál a biztonsági őrrel, akkor tuti.-mondta Nell.
-Nem haverkodta össze vele!
-Jól van! Hagyjuk a V.I.P. részleget! Menj a bárpulthoz és igyál valamit, de ha alkohol, akkor ki se gyere!-mondta anyu.
Csak forgattam a szemeimet és a bárpulthoz mentem. Az egyik csaj odajött:
-Szia Katy vagyok! Iszol valamit?
-Szia, a nevem Liv! Igen, de tudod mondták, hogy mondjam neked, hogy Heff üzeni, hogy egész nap ingyen kapom a piát.
-Tényleg ilyet mondott?-kérdezte.
-Igen.-bólogattam.
-Akkor mit iszol?
-Egy alkoholmentes koktélt szeretnék.
Katy bólintott, majd elment.
-Egy tanács! Bármit beletehet a koktélba, szóval akármi is történik fel ne hajtsd egyszerre!-hallottam most Callen hangját.
-Oké.-mondtam.
-Hamarosan Katy meghozta az alkoholmentes koktélomat, ami irtó jól nézett ki. Egy szívószál is volt benne, amivel lassan kortyolgatni kezdtem.
-Menj már be a V.I.P. részlegbe!-mondta anya.
-Várjál már egy kicsit!-mondtam.
Lassan ittam meg a koktélomat, amivel minden bizonnyal húztam anya idegeit. Egy idő után irtóan hasogatni kezdett a fejem. Kimentem a mosdóba, ahol szerencsére nem volt senki.
-Biztos, hogy jó ötlet volt ez?-kérdeztem.
-Ha még bírod épp ésszel, akkor igen.-mondta Sam.
-Ha neked egy alkohol mentes koktél miatt fáj a fejed, akkor mit csinálsz?-kérdeztem.
-Liv, van ablak a mosdóban?-kérdezte anya.
Körbenéztem és nagy nehezen észre is vettem egy kis ablakot.
-Egy kicsi van.-mondtam.
-Jól van! Deeks bemegy érted, addig is ne csinálj semmit!-mondta anyu.
-Nehezen tudnék.-mondtam.
Ebben a pillanatban irtóra szédülni kezdtem és szinte az ájulás határán voltam. A telefonomat akartam kivenni a táskámból, de egy idő után minden elsötétült....
Este Nell-lel videójátékoztunk. Ne kérdezzétek, hogy jutottunk oda. Egy katonás játékkal öltük egymást Nell-lel, de egész jól elszórakoztunk.
-Ti mit csináltok?-kérdezte egy hang.
Nell hátraforult.
-Tudod Deeks lefoglaltam Kensi lányát, mert ti felszívódtatok. Amúgy meg videójátékozunk, ha nem vetted volna észre.
-MEGHALTÁL!!!-mondtam.
-Mi? Mikor?-fordult vissza Nell.
-Amikor hátrafordultál.-röhögtem.
-Szép lövés. Amúgy milyen barbár játékot mutattál te neki? Kensi majd ki fog nyírni, mert elrontjuk a lányát.
-Ugyan már! Elront ő egyedül is. Nem kell neki segítség.-mosolyogtam.
-Na vesztes Nell engedj oda.-mondta Marty.
-Mi? Miért? Ez az én gépem!-háborodott fel Nell.
-Mert vesztettél. és kiderül, hogy lövész kisasszony mit kezd velem!-vagánykodott, majd leült Nell székére, aki időközben felállt.
-Hogy akarod leverni, miközben én is levertelek ebben a múlt héten?-kérdezte Nell.
-majd megoldom.-mondta Marty.
Épp játszani kezdtünk, amikor hirtelen eltűnt a kép és fekete lett.
-Most mi van?-kérdezte Marty.
-Deeks te rontod a lányomat!-hallottuk anya hangját.
-Mielőtt engem csesznél le, ami már ugye megtörtént, tudnod kell, hogy Nell kezdte az egészet!-mutatott Nell-re.
-Persze! Fogd csak rám!-mondta Nell.
-Amúgy nem rontanátok el, mert én segítség nélkül is képes vagyok rá.-mondta anyu.
-Én mondtam.-vontam meg a vállam.
-Livi gyere! Keresünk egy szállodát, ahol elleszünk kettőig.-mondta anyu.
-2 mi? 2 nap?
-2 hónap kicsim.
-2 hónap?-lepődtem emg.
-Tudod újjá kell építeni a házat.-mondta anyu.
-Szuper!-"lelkendeztem".
-Várj! Szobát akarsz kivenni?-kérdezte Marty.
-Igen, mivel itt nem maradhatunk 2 hónapig.-mondta anyu.
-Nem is kell. majd alszotok nálam.
-Nálad?-kérdezte anyu, majd úgy láttam, mint aki röhögni kezd.
-Most mi ezen olyan mulatságos?-kérdezte Marty.
-Nézd, nagyon aranyos, hogy felajánlottad, de szerintem olyan a lakásod, mint egy disznóól.
-Nagyon negatív hozzáállású vagy Kensi.-szólt közbe Nell.
-Látod, nincs kupi.-mondta Marty.
Nagy nehezen sikerült rávennie Marty-nak és Nell-nek anyát, hogy legalább nézzük meg a lakást. Amúgy tényleg ne volt olyan nagy kupi.
-Én keresek egy szobát, ahol alhatok.-mondtam, majd elindultam felfelé, az emeletre.
-Folyosó végén balra!-ordított utánam Deeks.
És lássatok csodát! A folyosó végén balra tényleg egy irtó szimpatikus szoba volt. Azonnal levetettem magam az ágyra és elaludtam.
Kensi szemszöge
-Tényleg nem kupis.-néztem körbe.
-Én mondtam.
-Megnézem Liv-et, mert jó ideje felment már.-mondtam.
Felmentem az emeletre egyenesen Liv szobájához. Amikor benyitottam az én édes kislányom már javában aludt. Az ágy végén található pléddel betakartam, majd kimentem vissza.
-Alszik?-kérdezte Deeks.
-Igen. Elég mozgalmas napja volt.-feleltem és leültem mellé a kanapéra.
-De mégis ki akart betörni a házatokba és ártani nektek?
-Nem tudom. És bevallom őszintén, hogy teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben.
-A házban talált töltényeket elméletileg holnapra kiderítik, hogy milyen fegyverből lőtték ki.
-Rendben.
-Kensi, szeretném ha tudnál valamit.-kezdte el.
-Hallgatlak.-figyeltem rá.
-Addig maradtok itt Liv-vel, ameddig csak akartok.
-Köszi!-mosolyogtam rá.
-Ő itt Olivia Madison Blye, a lányom.-mondta anyu
-A kid?-kérdezték egyszerre.
-A lányom. Süketek vagytok?-kérdezte anyu.
-Nem, dehogy. csak olyan furcsa, hogy gyereked van.-mondta a néger pasi.
-Miért lenne furcsa?-kérdezte anya.
-Mondjuk talán azért, mert nem említette!
Ez a hang már egy nőhöz tartozott. Sőt....egy nagyon pici nőhöz.Egy kicsit megszeppentem, mert a nő amilyen kicsi volt, olyan bosszúsan tudott nézni.
-Nézze Hetty én.....-kezdte anya.
-Ezt beszéljük meg inkább máshol.-mondta, majd elment, anya pedig utána.
Csendben voltam, nem szólaltam meg, csak ültem az asztalon és lóbáltam a lábamat. Már nagyon vártam, hogy elmenjünk innen, mert már untam a pizsit, ráadásul suliba is kellene mennem. Anya nagy nehezen visszajött.
-Van egy jó és egy rossz hírem.-kezdte.
-Na ez már jól kezdődik.-mondtam unottan.
-A rossz hír az, hogy a ház totál káros.-mondta anya.
-És mi a jó?-kérdeztem.
-Az nincs. De nem tudom milyennek számít, hogy itt kell maradnunk addig, amíg a ház újra használható nem lesz.
-Na viszlát!-mondtam, majd leugrottam az asztalról és elindultam.
-Liv! Most hova mész?-szólt utánam anyu, mire megszólaltam.
-Nézd, nem tudom, hogy milyen hely ez, de azt tudom, hogy meg fogok őrülni itt. Szóval egy ruha boltot keresek, mert ne fogom pisziben leélni az életem!
-Megyek veled.-mondta anyu, majd utánam jött.
Előtte még kivett egy kártyát az íróasztala fiókjából. Kimentünk az épületből, majd a szemben lévő ruhaboltba mentünk.
-Na válassz.-mondta.
-Mit?-kérdeztem.
-Akármit!-mondta.
Elkezdtem körülnézni, majd találtam egy irtó cuki felsőt, amihez választottam még egy gatyát, cipőt és egy pár kiegészítőt. Felvettem. Valahogy így nézett ki.
-Ez nagyon jól áll szívem!-mondta anyu.
-Köszi!
Vettünk még egy pár cuccot, majd fizettünk. Anya ruhája egy egyszerű kockás ingből meg egy farmerból állt, amihez egy fehér edzőcipőt vett. Hát igen, a szülők már csak ilyenek. Visszamentünk a ...hova is? Na a lényeg, hogy oda, ahova este jöttünk.
-De várj! Akkor te most itt dolgozol?-kérdeztem anyut.
-Igen. És az igazság az, hogy az N. C. I. S.-nek dolgozom.
-A minek?-kérdeztem, mert foggalmam sem volt arról, hogy mi az az N. C. I. S..
-Majd egyszer elmondom.-mondta.
-Te tudod.-vontam meg a vállam.
-El kell intéznem valamit, jó? Addig is arra kérlek, hogy ne menj ki az épületből és maradj itt!
-Oké.-mondtam, majd anyu elment.
Leültem az asztalához és csak böködtem valamit, vagy csak forogtam a székkel. igyekeztem magamat lefoglalni, hogy ha már suliba nem mehetek.
-Szia! Marty vagyok.-jött oda hozzám vigyorogva.
-Mit akar?-kérdeztem.
-Nyugodtan tegezhetsz, mert nem vagyok én olyan öreg.
-Oké, akkor húz el!
-Kensi nem mondta, hogy ilyen cserfes vagy.
-Mi közöd neked ahhoz? nem is ismerlek.
-De megismerhetsz. Megmondod a neved?
-Hallottad.
-De elfelejtettem. Tudod az öregek gyorsan felejtenek.-mondta, mire mosolyogtam.-Marty Deeks.-nyújtotta a kezét.
-Olivia Madison Blye.-ráztunk kezet.
-És hogy hívhatlak? Mert gondolom az Olivia-t nem szereted.
-Jól gondoltad. Amúgy Liv vagy Livi.
-Oli nem lehet?
-Nem! Fúj! Úgy hangzik, mint az olivabogyó!-borzongtam.
-Gondoltam.-röhögött.
-Ezt, hogy érted?
-Tudod ismerek egy pár Olivia-t és egyik sem szereti az Oli-t , mert olyan mint az olivabogyó. Amúgy ettél már?
-Olivabogyót?-kérdeztem, mire bólintott.-Nem, soha.
-És akarsz?
-Fúj, nem! Az egyik osztálytársam már megkóstolta tavaly és egy hétig nem jött, mert hasmenése volt, hányt és görcsölt a hasa....De aztán kiderült, hogy terhes.
-Komolyan?-kérdezte.
-Igen.-bólogattam.-A szülei nem igen rajongtak érte.
-Hogy lett terhes?
-Ez a csaj egy kicsit nagyon volt buliba járós, ahol esténként nem kevés alkoholt ivott. Aztán egyszer úgy berúgott, hogy az egyik osztálytársunk, aki ugye fiú volt, elvitte valahova, aztán lefeküdtek és ebből a részeg estéből lett a gyerek.
-És mi van most a csajjal?
-Már a nyolcadik hónapban van. Az olivabogyó miatt jött rá, hogy terhes
-És azért nem akarsz olivabogyót enni, mert félsz, hogy utána terhes leszel?
-Pontosan.-bólintottam.
-Tudod, cseppet sem olyan vagy, mint ahogy első látásra megismertelek.
-Ismered a mondást. Sose ítélj el senkit, ameddig meg nem ismerted.
Nem szólt semmit, de hamarosan megjött anyu, akivel elmentek valahova. Hirtelen odajött hozzám egy nő.
-Szia! Nell vagyok. Te vagy Kensi lánya, ugye?-kérdezte.
-Igen, Olivia vagyok.-mondtam, majd felálltam.
-Mennyire bírod a számítógépeket?
-Nem igazán az én asztalom.-mondtam.
-Nem baj, azért gyere velem.-mondta, majd elindult én pedig utána.
Egy hatalmas terembe vezetett, ami tele volt nagy monitorokkal meg számítógépekkel, meg hasonló számítógépes kütyüvel. Azért egész jó kis hely volt. Kiderült, hogy Nell munkatársa Eric, szabin van ezen a héten, ezért Nell megkért, hogy segítsek neki egy-két dologban, ha már úgyis itt kell lennem. Az elején nem rajongtam egészen az ötletért, de a végén egész jól belejöttem.
Este egy jó film után, kb. fél 11 fele kapcsoltuk le a tv-t. Épp indultam a szobámba, amikor anya megállított.
-Meg ne moccanj!
-Miért?-kérdeztem.
-Csend!-szólt rám, mire befogtam a számat.
Anya fülelt és pedig csendben álltam a szobám bejáratánál. Ekkor a nappali egyik ablakán bedobtak valamit, ami abban a pillanatban füstölni kezdett.
-Kifelé innen!-mondta anya.
A kezemen ragadt és futni kezdett a kijárat felé. Az ajtó előtt voltunk, amikor a bigyó robbant egyet. Anya kinézett az ajtó egyik ablakán, majd elkezdett rohanni velem a pince felé. Amikor már a pincében voltunk megkérdeztem.
-Mi folyik itt?
-Nézd kincsem, most az lesz a legjobb, ha mindketten csendben maradunk különben megölnek minket, érted? Megbízol bennem?
-Persze.-bólogattam.
-Helyes. A kocsi a garázsban van ugye?
-A te kocsid.-vontam meg a vállam- Amúgy pedig igen.
-Rendben. Kimászunk a pince ablakon, majd a garázsablakon be, beülünk a kocsiba és elmegyünk innen egy biztonságos helyre, rendben?
-Oké.
-Rendben, akkor te kezded!-mondta.
Segített felmászni az pince ablakhoz én pedig kimásztam rajta. Aztán ő is kijött. A garázs ablaka zárva volt, ezért a garázs egyik kis ajtaján mentünk be, majd beültünk a kocsiba. Anya olyannyira megnyomta a gázpedált, hogy szó szerint átment a garázsajtón. Alig értünk ki az utcára máris lőni kezdtek ránk.
-Hajtsd le a fejed!-szólt anyu.
Lehajtottam a fejem, miközben még mindig lőttek ránk. Anya egész nyugodt próbált maradni, ha bár láttam rajta, hogy ez cseppet sem megy neki. Össze-vissza kanyarodtunk a városon, amíg már különös módon nem jöttek utánunk és nem is lőttek ránk.
-Felemelheted.-mondta anyu.
Felemeltem a fejem, majd hátra néztem. A kocsi ablaka hátul totál káros lett. Most azon tanakodtam egy ideig, hogy mit fogunk mondani a biztosítónak. A kocsi megállt egy épület előtt.
-Megjöttünk.-mondta anyu, majd kiszállt.
-Mégis hová?-kérdeztem, miután én is kiszálltam.
Anya bement, és pedig követtem. Egy iroda szerű épületben voltunk.
-Ez meg mi?-kérdeztem, mert egy kicsit sántított nekem ez az egész.
-A biztonságos hely.-mondta anya.
-Komolyan?-kérdeztem, miközben egy kicsit hülye fejez vágtam.
-Most mi van? Nem tetszik?-kérdezte.
-Ööööö....nem!-mondtam.
-Most miért csinálod ezt?
-Mert nézz hülyének, de ez nekem sántít! Mi van, ha ez is egy csapda?
-Ide nem jönnek azok a mocskok.
-És akkor a ház most totál káros? És mi lesz a kocsival?
-Mindet elintéznek.
-Mégis kik?
-Livi, túl sokat kérdezel.
-Te meg túl keveset válaszolsz!
-Aludj egyet, kincsem. Ott a kanapé.
-Oké, csak hogy meglegyen a kedved!-mondtam, majd a kanapé felé mentem és ráfeküdtem, de nem aludtam el.
Reggel kb. 8 óra felé már jöttek be egy csomóan.
-Anya mikor mehetünk haza?-kérdeztem.
-Azt hittem alszol.
-Nem aludtam! Hallod? Mikor mehetünk haza?
-Majd ha átvizsgálták a házat és el is kapták azokat, akik megtámadtak minket.
-De tök jó!-mondtam, majd felültem az asztalra.
Anya nem szólt semmit.
-Tudod sosem hittem, hogy egyszer pizsiben foglak látni.-hallottunk egy hangot.
A hang felé fordultunk. A gazdája egy enyhén borostás pasi volt.
-Nem vagy vicces!-mondta anyu.
-Amúgy mi történt veled? És miért van nálad egy gyerek?
-A házamat este megtámadták és kénytelen voltam behozni ide.-mutatott rám.
-Oké, de ki a lány?-kérdezte még másik két pasi.
-Oké, de ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el Hetty-nek.
-Oké.-mondták mind a hárman egyszerre.
-Ő itt Olivia Madison Blye. A lányom.
-A kid?-kérdezték egyszerre.
A nevem Olivia Madison Blye, de nyugodtan szólíthattok Liv-nek, Livi-nek vagy még talán Olivia-nak is, ha bár nem rajongok annyira ezért. Az anyukámmal élek Los Angeles-ben. Már születésem óta itt élünk, csak mi ketten. Az apukámat nem ismerem, ha bár anya azt mondta, hogy szájra sem érdemes venni a nevét, tehát.... Anya mindig is úgy beszélt az apámról, mint aki egész életében bánja, hogy megismerkedett vele. Szerintem is így van, mert anya azt mondta, hogy még 16 évvel ezelőtt, amikor megmondta neki, hogy terhes, apa elhúzott. Bocs, nem is hívom apának!
Szóval Los Angeles-ben élek anyuval, 16 éves vagyok és az egyik gimnáziumban tanulok, már második éve. Imádom ezt a sulit, ha bár nincsenek barátaim, de a tanárok nagyon kedvesek. Nem tervezek barátságokat hosszú távra, mert nincs neki semmi értelme. Egyszer már ráhibáztam erre és nem szeretném elkövetni még egyszer ezt a hibát. Jó nekem egyedül. Elvonulok a szünetekben egy könyvvel, amit addig olvasok, amíg el nem fogynak az oldalak.
A reggel szokásosan keltem,. Gyorsan felöltöztem majd kimentem a konyhába. Anyu otthon volt.
-Szia!-köszöntem.
-Szia kincsem!-mondta, majd adott egy puszit.
-Nem dolgozol?-tudakoltam.
-Van egy kis dolgom itthon, szóval itthon maradok.
-Értem.
-De nyugi, délután bemegyek.
-Ja...Nem azért mondtam!
-Tudom drágám, semmi baj!-mosolygott.
-Akkor jó!
Töltöttem magamnak narancslevet, majd adtam egy puszit anyunak, felvettem a táskámat és indulni készültem. Épp kinyitottam az ajtót, amikor anya utánam szólt.
-Mi lenne, ha elvinnélek?-kérdezte.
-Azt, hittem, hogy nem dolgozol.-néztem furcsán.
-Behívtak.-mondta kissé csalódottan.
Beültünk a kocsiba, majd anya elvitt a sulihoz. Kirakott, majd továbbhajtott, én pedig bementem a suliba.
Suli után indultam hazafelé, de előtte felhívtam anyut, hogy végeztem és indulok haza. Anya azt mondta, hogy vár, mert otthon van. Amikor hazaértem anya tényleg otthon volt. Totál meg is lepődtem, mert általában korán elmegy dolgozni és késő este jön haza, szóval alig találkozunk. Nem tudom, hogy anya hol dolgozik, de most kezdem imádni a munkahelyét!
