2013. október 30., szerda

1. rész


A nevem Olivia Madison Blye, de nyugodtan szólíthattok Liv-nek, Livi-nek vagy még talán Olivia-nak is, ha bár nem rajongok annyira ezért. Az anyukámmal élek Los Angeles-ben. Már születésem óta itt élünk, csak mi ketten. Az apukámat nem ismerem, ha bár anya azt mondta, hogy szájra sem érdemes venni a nevét, tehát.... Anya mindig is úgy beszélt az apámról, mint aki egész életében bánja, hogy megismerkedett vele. Szerintem is így van, mert anya azt mondta, hogy még 16 évvel ezelőtt, amikor megmondta neki, hogy terhes, apa elhúzott. Bocs, nem is hívom apának!
Szóval Los Angeles-ben élek anyuval, 16 éves vagyok és az egyik gimnáziumban tanulok, már második éve. Imádom ezt a sulit, ha bár nincsenek barátaim, de a tanárok nagyon kedvesek. Nem tervezek barátságokat hosszú távra, mert nincs neki semmi értelme. Egyszer már ráhibáztam erre és nem szeretném elkövetni még egyszer ezt a hibát. Jó nekem egyedül. Elvonulok a szünetekben egy könyvvel, amit addig olvasok, amíg el nem fogynak az oldalak. 
A reggel szokásosan keltem,. Gyorsan felöltöztem majd kimentem a konyhába. Anyu otthon volt.
-Szia!-köszöntem.
-Szia kincsem!-mondta, majd adott egy puszit.
-Nem dolgozol?-tudakoltam.
-Van egy kis dolgom itthon, szóval itthon maradok.
-Értem.
-De nyugi, délután bemegyek.
-Ja...Nem azért mondtam!
-Tudom drágám, semmi baj!-mosolygott.
-Akkor jó!
Töltöttem magamnak narancslevet, majd adtam egy puszit anyunak, felvettem a táskámat és indulni készültem. Épp kinyitottam az ajtót, amikor anya utánam szólt.
-Mi lenne, ha elvinnélek?-kérdezte.
-Azt, hittem, hogy nem dolgozol.-néztem furcsán.
-Behívtak.-mondta kissé csalódottan.
Beültünk a kocsiba, majd anya elvitt a sulihoz.  Kirakott, majd továbbhajtott, én pedig bementem a suliba.
Suli után indultam hazafelé, de előtte felhívtam anyut, hogy végeztem és indulok haza. Anya azt mondta, hogy vár, mert otthon van.  Amikor hazaértem anya tényleg otthon volt. Totál meg is lepődtem, mert általában korán elmegy dolgozni és késő este jön haza, szóval alig találkozunk.  Nem tudom, hogy anya hol dolgozik, de most kezdem imádni a munkahelyét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése