2. rész

Este egy jó film után, kb. fél 11 fele kapcsoltuk le a tv-t. Épp indultam a szobámba, amikor anya megállított.
-Meg ne moccanj!
-Miért?-kérdeztem.
-Csend!-szólt rám, mire befogtam a számat.
Anya fülelt és pedig csendben álltam a szobám bejáratánál. Ekkor a nappali egyik ablakán bedobtak valamit, ami abban a pillanatban füstölni kezdett.
-Kifelé innen!-mondta anya.
A kezemen ragadt és futni kezdett a kijárat felé. Az ajtó előtt voltunk, amikor a bigyó robbant egyet. Anya kinézett az ajtó egyik ablakán, majd elkezdett rohanni velem a pince felé. Amikor már a pincében voltunk megkérdeztem.
-Mi folyik itt?
-Nézd kincsem, most az lesz a  legjobb, ha mindketten csendben maradunk különben megölnek minket, érted? Megbízol bennem?
-Persze.-bólogattam.
-Helyes. A kocsi a garázsban van ugye?
-A te kocsid.-vontam meg a vállam- Amúgy pedig igen.
-Rendben. Kimászunk a pince ablakon, majd a garázsablakon be, beülünk a kocsiba és elmegyünk innen egy biztonságos helyre, rendben?
-Oké.
-Rendben, akkor te kezded!-mondta.
Segített felmászni az pince ablakhoz én pedig kimásztam rajta. Aztán ő is kijött. A garázs ablaka zárva volt, ezért a garázs egyik kis ajtaján mentünk be, majd beültünk a kocsiba. Anya olyannyira megnyomta a gázpedált, hogy szó szerint átment a garázsajtón.  Alig értünk ki az utcára máris lőni kezdtek ránk.
-Hajtsd le a fejed!-szólt anyu.
Lehajtottam a fejem, miközben még mindig lőttek ránk.  Anya egész nyugodt próbált maradni, ha bár láttam rajta, hogy ez cseppet sem megy neki. Össze-vissza kanyarodtunk a városon, amíg már különös módon nem jöttek utánunk és nem is lőttek ránk.
-Felemelheted.-mondta anyu.
Felemeltem a fejem, majd hátra néztem. A kocsi ablaka hátul totál káros lett. Most azon tanakodtam egy ideig, hogy mit fogunk mondani a biztosítónak. A kocsi megállt egy épület előtt.
-Megjöttünk.-mondta anyu, majd kiszállt.
-Mégis hová?-kérdeztem, miután én is kiszálltam.
Anya bement, és pedig követtem. Egy iroda szerű épületben voltunk.
-Ez meg mi?-kérdeztem, mert egy kicsit sántított nekem ez az egész.
-A biztonságos hely.-mondta anya.
-Komolyan?-kérdeztem, miközben egy kicsit hülye fejez vágtam. 
-Most mi van? Nem tetszik?-kérdezte.
-Ööööö....nem!-mondtam.
-Most miért csinálod ezt?
-Mert nézz hülyének, de ez nekem sántít! Mi van, ha ez is egy csapda?
-Ide nem jönnek azok a mocskok.
-És akkor a ház most totál káros? És mi lesz a kocsival?
-Mindet elintéznek.
-Mégis kik?
-Livi, túl sokat kérdezel. 
-Te meg túl keveset válaszolsz!
-Aludj egyet, kincsem. Ott a kanapé.
-Oké, csak hogy meglegyen a kedved!-mondtam, majd a kanapé felé mentem és ráfeküdtem, de nem aludtam el.

Reggel kb. 8 óra felé már jöttek be egy csomóan. 
-Anya mikor mehetünk haza?-kérdeztem.
-Azt hittem alszol.
-Nem aludtam! Hallod? Mikor mehetünk haza?
-Majd ha átvizsgálták a házat és el is kapták azokat, akik megtámadtak minket.
-De tök jó!-mondtam, majd felültem az asztalra.
Anya nem szólt semmit.
-Tudod sosem hittem, hogy egyszer pizsiben foglak látni.-hallottunk egy hangot.
A hang felé fordultunk. A gazdája egy enyhén borostás pasi volt.
-Nem vagy vicces!-mondta anyu.
-Amúgy mi történt veled? És miért van nálad egy gyerek?
-A házamat este megtámadták és kénytelen voltam behozni ide.-mutatott rám.
-Oké, de ki a lány?-kérdezte még másik két pasi.
-Oké, de ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el Hetty-nek.
-Oké.-mondták mind a hárman egyszerre.
-Ő itt Olivia Madison Blye. A lányom.
-A kid?-kérdezték egyszerre.