3. rész

-Ő itt Olivia Madison Blye, a lányom.-mondta anyu
-A kid?-kérdezték egyszerre.
-A lányom. Süketek vagytok?-kérdezte anyu.
-Nem, dehogy. csak olyan furcsa, hogy gyereked van.-mondta a néger pasi.
-Miért lenne furcsa?-kérdezte anya.
-Mondjuk talán azért, mert nem említette!
Ez a hang már egy nőhöz tartozott. Sőt....egy nagyon pici nőhöz.Egy kicsit megszeppentem, mert a nő amilyen kicsi volt, olyan bosszúsan tudott nézni. 
-Nézze Hetty én.....-kezdte anya.
-Ezt beszéljük meg inkább máshol.-mondta, majd elment, anya pedig utána.
Csendben voltam, nem szólaltam meg, csak ültem az asztalon és lóbáltam a lábamat. Már nagyon vártam, hogy elmenjünk innen, mert már untam a pizsit, ráadásul suliba is kellene mennem.  Anya nagy nehezen visszajött.
-Van egy jó és egy rossz hírem.-kezdte.
-Na ez már jól kezdődik.-mondtam unottan.
-A rossz hír az, hogy a ház totál káros.-mondta anya.
-És mi a jó?-kérdeztem.
-Az nincs. De nem tudom milyennek számít, hogy itt kell maradnunk addig, amíg a ház újra használható nem lesz.
-Na viszlát!-mondtam, majd leugrottam az asztalról és elindultam.
-Liv! Most hova mész?-szólt utánam anyu, mire megszólaltam.
-Nézd, nem tudom, hogy milyen hely ez, de azt tudom, hogy meg fogok őrülni itt. Szóval egy ruha boltot keresek, mert ne fogom pisziben leélni az életem!
-Megyek veled.-mondta anyu, majd utánam jött.
Előtte még kivett egy kártyát az íróasztala fiókjából. Kimentünk az épületből, majd a szemben lévő ruhaboltba mentünk.
-Na válassz.-mondta.
-Mit?-kérdeztem.
-Akármit!-mondta.
Elkezdtem körülnézni, majd találtam egy irtó cuki felsőt, amihez választottam még egy gatyát, cipőt és egy pár kiegészítőt. Felvettem. Valahogy így nézett ki.

-Ez nagyon jól áll szívem!-mondta anyu.
-Köszi!
Vettünk még egy pár cuccot, majd fizettünk. Anya ruhája egy egyszerű kockás ingből meg egy farmerból állt, amihez egy fehér edzőcipőt vett. Hát igen, a szülők már csak ilyenek. Visszamentünk a ...hova is? Na a lényeg, hogy oda, ahova este jöttünk. 
-De várj! Akkor te most itt dolgozol?-kérdeztem anyut.
-Igen. És az igazság az, hogy az N. C. I. S.-nek dolgozom.
-A minek?-kérdeztem, mert foggalmam sem volt arról, hogy mi az az N. C. I. S..
-Majd egyszer elmondom.-mondta.
-Te tudod.-vontam meg a vállam.
-El kell intéznem valamit, jó? Addig is arra kérlek, hogy ne menj ki az épületből és maradj itt!
-Oké.-mondtam, majd anyu elment.
Leültem az asztalához és csak böködtem valamit, vagy csak forogtam a székkel. igyekeztem magamat lefoglalni, hogy ha már suliba nem mehetek.
-Szia! Marty vagyok.-jött oda hozzám vigyorogva.
-Mit akar?-kérdeztem.
-Nyugodtan tegezhetsz, mert nem vagyok én olyan öreg.
-Oké, akkor húz el!
-Kensi nem mondta, hogy ilyen cserfes vagy.
-Mi közöd neked ahhoz? nem is ismerlek.
-De megismerhetsz. Megmondod a neved?
-Hallottad.
-De elfelejtettem. Tudod az öregek gyorsan felejtenek.-mondta, mire mosolyogtam.-Marty Deeks.-nyújtotta a kezét.
-Olivia Madison Blye.-ráztunk kezet.
-És hogy hívhatlak? Mert gondolom az Olivia-t nem szereted.
-Jól gondoltad. Amúgy Liv vagy Livi.
-Oli nem lehet?
-Nem! Fúj! Úgy hangzik, mint az olivabogyó!-borzongtam.
-Gondoltam.-röhögött.
-Ezt, hogy érted?
-Tudod ismerek egy pár Olivia-t és egyik sem szereti az Oli-t , mert olyan mint az olivabogyó. Amúgy ettél már?
-Olivabogyót?-kérdeztem, mire bólintott.-Nem, soha.
-És akarsz?
-Fúj, nem! Az egyik osztálytársam már megkóstolta tavaly és egy hétig nem jött, mert hasmenése volt, hányt és görcsölt a hasa....De aztán kiderült, hogy terhes.
-Komolyan?-kérdezte.
-Igen.-bólogattam.-A szülei nem igen rajongtak érte. 
-Hogy lett terhes?
-Ez a csaj egy kicsit nagyon volt buliba járós, ahol esténként nem kevés alkoholt ivott. Aztán egyszer úgy berúgott, hogy az egyik osztálytársunk, aki ugye fiú volt, elvitte valahova, aztán lefeküdtek és ebből a részeg estéből lett a gyerek.
-És mi van most a csajjal?
-Már a nyolcadik hónapban van. Az olivabogyó miatt jött rá, hogy terhes
-És azért nem akarsz olivabogyót enni, mert félsz, hogy utána terhes leszel?
-Pontosan.-bólintottam.
-Tudod, cseppet sem olyan vagy, mint ahogy első látásra megismertelek.
-Ismered a mondást. Sose ítélj el senkit, ameddig meg nem ismerted.
Nem szólt semmit, de hamarosan megjött anyu, akivel elmentek valahova. Hirtelen odajött hozzám egy nő.
-Szia! Nell vagyok. Te vagy Kensi lánya, ugye?-kérdezte.
-Igen, Olivia vagyok.-mondtam, majd felálltam.
-Mennyire bírod a számítógépeket?
-Nem igazán az én asztalom.-mondtam.
-Nem baj, azért gyere velem.-mondta, majd elindult én pedig utána.
Egy hatalmas terembe vezetett, ami tele volt nagy monitorokkal meg számítógépekkel, meg hasonló számítógépes kütyüvel. Azért egész jó kis hely volt. Kiderült, hogy Nell munkatársa Eric, szabin van ezen a héten, ezért Nell megkért, hogy segítsek neki egy-két dologban, ha már úgyis itt kell lennem. Az elején nem rajongtam egészen az ötletért, de a végén egész jól belejöttem.