-Minden oké?-kérdezte anyu.
-Hol vagyok?-kérdeztem.
-A kórházban.
-Mit keresek a kórházban?
-Amikor nem hallottunk felőled semmit Deeks bement utánad és kihozott, aztán behoztunk a kórházba. Kimosták a gyomrodat, mert a bárpultos nő bedrogozott.
-Értem. Mikor mehetek el innen?-kérdeztem.
-Bent tartanak megfigyelésre éjszakára és ha minden oké, akkor már reggel haza is vihetünk.
-De akkor nem infúziót kéne kapnom?-érdeklődtem.
-De, de mivel az italodba keverték, ezért ezt kellett alkalmazni.
-De nem lesz semmi baj, oké?-nézett rám, miközben simogatta a buksimat.
-Oksi.-mosolyogtam.
-Mindjárt visszajövök.-mondta, majd adott egy puszit és elment.
Kimentem Livi szobájából, majd kimentem a folyosóra, ahol már Deeks várt rám. Egy kicsit meglepődtem, mert mondtam neki, hogy visszamehet a központba, ha bementem Liv-hez.
-Azt hittem visszamentél.-mondtam, majd leültem mellé az egyik székre.
-Kíváncsi voltam, mi lesz Liv-vel.
-Értem. A gyomrát kimosták és éjszakára bent tartják, de holnap elméletileg már hazajöhet.-magyaráztam.
-Az jó.-mosolygott.-Kensi, láttam, hogy feszült voltál, miközben idefelé tartottunk.
-Egy picit igen.-bólintottam.
-Elmondod miért?-tudakolta.
-Tudod, volt már olyan, hogy olyan állapotban voltam, amikor azt hittem elveszítem Liv-et és ez is olyan pillanat volt. Aggódtam, mert nem tudom ki marad mellettem, ha ő meghal.
-Már volt ilyen alkalom?-kérdezte-Ez hányadik?
-A második.-mondtam, majd mutattam egy kettest.
-Az első is ilyen volt?-kérdezte.
-Nem, az durvább.
-Elmondod?
-Ennyire érdekel?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Elütjük az időt.-vonta meg a vállát.
-Oké....Hát Olivia körülbelül 4 éves lehetett, amikor nyáron szabit vettem ki, hogy kettesben legyek vele. Disneyland-be mentünk, amikor az úton valahogy nekünk jött egy bunkó. A kocsink pördült egy párat a levegőben. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem a kórházban voltam.
-Kómába kerültél?
-Nem. Én nem. Csak elvesztettem az eszméletemet egy pár napra. Liv viszont valahogy annyira megsérült, hogy ő még 2 hétig nem ébredt fel. Az orvosok azt jósolták, hogy fel se fog kelni.
-És hogy kelt fel?
-Nem tudom. Elaludtam az ágya mellette lévő széken és arra ébredtem, hogy szólogat.
-Aranyos lehetett.-mosolygott.
-Az volt. Életem legszebb pillanata volt.
-És utána elmentetek Disneylandbe?
-Amint kiengedték a kórházból. Haza se akart menni. csak Disneyland járt a fejébe.-mosolyogtam.
-Azóta nem voltatok?
-De. Minden szülinapján elviteti magát oda. Szóval, ha 19.-én nem leszek, akkor a Disneyland-be keressetek.-nevettem.
-Oké. -röhögött.
-És még egyszer köszi, hogy eltűrsz minket magadnál.
-Ismersz. Imádnivaló vagyok.-mondta kissé hülyén.
-Te aztán nagyon.-forgattam a szemeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése